Ország Ausztria
Időpont/Hossz 2016/2017, 2. félév
Kiről szól?  Diák
Diákok életkora  13-14 évesek
Iskolai környezet Állami iskola, Innsbruck, Nyugat-Ausztria

Olyan bevándorló és menekült fiatalok által látogatott átmeneti osztály, akik még nem állnak készen a hagyományos osztályokhoz való csatlakozásra és előbb egy átmeneti vizsgát kell letenniük.

Téma/rövid leírás + hogyan kapcsolódik az Érzelmek didaktikájához  Az egyik diák figyelemzavarral küzd, a teljesítménye sokkal erősebben romlik, mint a társaié. Könnyen elvonja valami a figyelmét, gyakran váltogatja a tevékenységeket, vagy befejezetlenül hagyja őket. Számos helyzetben azzal is küzd, hogy megvárja, amíg sorra kerül, vagy amíg a tanár befejezi a mondanivalóját. Legtöbbször nem találja az igényei kielégítésének, vagy épp a visszahúzódásnak a módját.
Eset leírása A diák a középiskola 4. osztályába jár. Magas és jó kiállású, de látszik rajta, hogy nem érzi jól magát a testében. Sokszor nyugtalannak és űzöttnek tűnik. Az órák alatt néha körbeforog a székével, amíg a földre nem esik, különböző ritmusokat dobol a tollával, felkel és a függönyöket babrálja, kinyitja az ablakot, odamegy a szemeteshez kiüríteni a hegyezőjét, hangosan reagál a dorgáló pillantásokra vagy a társai más gesztusaira, hátrafordul a padban és megüti a társa karját, megdobja az egyik első sorban ülő társát egy tollal, amit az előző szünetben rejtett el, valamint folyamatosan az orra alatt mormogva kommentálja azt, ami éppen történik.

Amikor megintik, vagy megkérik arra, hogy működjön együtt, kiborul, mert szerinte nem csinált semmi rosszat, viszont mindig őt hibáztatják. Nehezen tud megnyugodni, nem figyel a további instrukciókra, nem teljesíti a kérést, hogy üljön máshova, vagy különleges esetekben, hogy hagyja el az osztályt. Kineveti a büntetés fenyegetését, alig figyel, a tanárnak pedig szemtelenül és erőszakosan válaszol vagy fenyegető gesztusokat tesz felé.

A diák úgy érzi, az iskola egy szükséges rossz. Nagyon nehezen telik a számára az idő. Ahhoz, hogy viszonylag könnyen “túlélje”, minden olyan tevékenység, ami nem az íráshoz, hallgatáshoz vagy gyakorláshoz kapcsolódik, örömteli változás a számára, amikor muszáj kifejeznie a belső nyugtalanságát külső mozgásokkal. A legtöbb tanár ezt nem szereti és igazságtalannak tartja.

Általában hamar kifárad a feladatokban, amikor is azt mondja, hogy fáj a feje vagy valamelyik végtagja – de az egy helyben ülés számára kínzás. Ezekben a pillanatokban nagyon érzékeny és úgy érzi, a tanár és a többiek őt támadják.

A “Találd ki, mit érzek” gyakorlat során az osztály könnyen el tudja mondani, hogyan érzi magát. Megtanulják kifejezni az érzéseiket, megosztani azokat másokkal és visszajelzéseket adni egymásnak.

Ez a gyakorlat nagy változást jelentett a fenti diák számára, mivel egy újfajta módon tudott kapcsolódni az iskolához, és észrevette, hogy jelentéssel teli módon is ki tudja fejezni magát. Megtapasztalta a többiek figyelmét, így nem kellett elütnie az időt és mások zavarásával magára vonni a figyelmet. Az osztály is meglátta ezt a másik oldalát, amitől empatikusabban kezdtek viselkedni vele szemben.