| GYAKORLAT | Érzelmek zsákja |
| Ország | Magyarország |
| Évfolyam / Bevont diákok életkora | 6. évfolyam – 10-11 évesek |
| Környezet (Milyen helyszínen próbálták ki a gyakorlatot? Hogy volt berendezve a terem, amennyiben releváns? ) | Egy kis helyiség állami általános iskolájában, a 6. osztályban |
| Szükséges eszközök (amennyiben releváns) | Kis zsákok/gyufás dobozok mindegyik diáknakSzínes papírok kis darabokra vágva |
| Fejleszteni kívánt érzelmi kompetenciák)
(Érzelmek felismerése, Érzelmek megélése, Érzelmek kezelése) |
Saját és mások érzelmeinek a felismerése |
| Fejleszteni kívánt keresztkompetenciák
(Szociális és állampolgári kompetenciák, Kulturális tudatosság és kifejezőkészség, A tanulás tanulása, Kezdeményező- és vállalkozókészség) |
Szociális és állampolgári kompetenciák |
| Gyakorlat leírása
(a videóban bemutatott gyakorlat leírása lépésről lépésre) |
A gyakorlat fő célja az érzelmek azonosítása és a személyes “dekódolása” sínek segítségével.
A gyakorlatok alkalmazásának kezdetén az osztály közösen eldöntötte, hogy melyik szín melyik érzést szimbolizálja (a kék a fáradtság, a sárga a boldogság, a narancs a feszültség, a fekete a nagyon rossz érzés, a világoszöld a jókedv, a szürke a nyűgösség, a barna a betegség, a piros a szeretet, a fehér a semleges, a sötétzöld, amikor nem igazán érzik jól magukat). Az irodalomóra kezdetén, péntek reggelente a tanár megkéri a diákokat, hogy válasszanak egy színes papírdarabot, ami kifejezi az aktuális érzéseiket. Ezután röviden, kb. 5 percig beszélnek ezekről – a tanár a következő módon vezeti a beszélgetést: – visszautal a korábbi hangulataikra (“Emlékszem, volt már kéked ezen a héten. Mikor is, szerdán?”) – bátorítja őket az érzéseik mögött meghúzódó okok megosztására (“Látom, tegnap is sárgád volt… Mitől vagy mostanában ilyen önbizalommal teli?”) – emlékezteti a gyerekeket a terem ajtaján lévő, embert ábrázoló rajzra (lásd. A test és az érzelmek gyakorlatot), és megkéri őket, gondolják azt is végig, a testük mely részében érzik az adott érzelmet (“Igen, a görcsök… hol érezzük a görcsöket? A hasunkban?”) – megkér egy-egy diákot, hogy próbálják kitalálni, hogy érezte magát egy adott társuk a hét során, és hogy felismerték-e ezt a hét során. A beszélgetés után folytatják az órát egy regény elemzésével. Miközben a regény szereplőivel dolgoznak, kiscsoportokba osztja őket a tanár, és mindegyik csoportnak ad egy regénybeli helyzetet. A gyerekek néhány percet kapnak arra, hogy leírják, szerintük mit éreztek a szereplők az adott helyzetben, a különböző érzéseket a különböző színekkel jelzik. Ezután közösen megbeszélik a gyakorlatot. |
| Adaptáció módja
(amennyiben releváns) |
– A tanár összekötötte a gyakorlatot A test és az érzelmek gyakorlattal – a gyerekek egy nagy lapra rajzoltak egy emberfigurát, és az egyes érzések nevét a hozzájuk tartozó színnel írták fel a figurára
– A tanár a színeket az órán is használta, a tananyag feldolgozása közben: a gyerekek egy regény szereplőinek az érzéseivel foglakoztak, a közösen megállapított színeket használva Ez a két adaptáció elmélyítette a kapcsolatot a színek és az érzések között, így könnyebbé téve a gyerekek számára az azokhoz való kapcsolódást. |
| Tanári tapasztalat (Miért választotta ezt a gyakorlatot? Van bármilyen javaslata más tanárok számára?) | “Azt vettem észre egy idő után, hogy a gyerekek sokkal függetlenebbek lettek, például amikor a gyufásdoboz eltört vagy elveszett. Aztán volt egy lány, aki neon színű tollakkal jelezte az aktuális érzését. Vagy volt olyan is, amikor egy külön füzete volt, amiben saját maga csinált kis zsebecskéket, amikbe gyűjtötte a színes papírdarabokat. Szóval továbbfejlesztették.” “Egy adott ponton elkezdtük variálni a gyakorlatot, mivel elkezdték unni azt. Azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan választanak egy színt, mert látták, hogy közeledek és akkor jutott csak az eszükbe. Így amikor elkezdtem azt érezni, hogy ez így kicsit lapos, akkor elkezdtem bonyolultabb feladatokat adni, például hogy “Most figyelj oda az egyik társadra, egy nagyon jó barátodra, vagy éppen valakire, akit nem ismersz annyira.” Vagy pedig “Most figyelj oda egy ellenkező nemű társadra.” |
| Diákok tapasztalatai (Szerették a gyakorlatot? Egyéb megjegyzés?) | “Annyira jó, kiengedhetjük magunkból, hogyan érezzük magunkat!”
“- Ha rossz kedvünk van, mindig megbeszéljük, miért… Az egyik fiúnak például mindig a szerdái ilyenek. – Igen, szerdánként mindig fáradt vagyok. Összesen 10 órám van. – Szóval az egész osztály tudja, hogy a szerdák neked nagyon nehezek…” |
