Esettanulmány 1

Két gyakorlatot választott: a Forró széket és az Érzelmek dobozát.

Ahogy egyre többet találkoztak a gyakorlatokkal, a diákok kezdték megszokni azokat, és egyre inkább otthonosan mozogtak bennük. A tanár úgy vette észre, a diákok egyre jobban bevonódnak a tevékenységekbe.

Körülbelül két hónappal a gyakorlat alkalmazásának megkezdése után az egyik diák egy erős rosszérzésről szóló üzenetet dobott be az Érzelmek dobozába. A kényelmetlenséget nagyon tisztán és kissé dramatikusan írta le. A tanár úgy döntött, nem olvassa fel az üzeneteket mindenki előtt hangosan, ahogy korábban szokta, hanem vár vele egy-két napot. Ezalatt az idő alatt beszélt az iskolapszichológussal az esetről, de sajnos nem talált megfelelő megoldásra. Ezért úgy döntött, mégis beviszi az osztályba a helyzetet, az üzenetek felolvasásával.

Ekkor kiderült a tanár számára, hogy a diák által kifejezett diszkomfort egyfajta tükör volt, mivel az osztály többi része is kifejezte ugyanezt a rossz érzést és a külső támogatásra való igényt. A tanár úgy döntött, rendszeres időközönként lehetőséget teremt az osztályban a nyílt konfrontációra.

Így elindult egy folyamat, amelyben a tanulók mind egymás, mind a tanár iránti bizalma növekedett. Az a diák, aki először írt erről a rossz érzésről nem adta a nevét az üzenethez, azonban a kapcsolata jelentősen javult az osztállyal. Egyfajta kortárs segítő támogatás indult be az osztályban. Az Érzelmek didaktikája gyakorlatok lehetőséget nyújtottak a diákoknak a kapcsolataik javítására, a diákok egyre tudatosabbá váltak egymás és a tanár iránt és támogató folyamatokat indítottak be az osztályon belül.