| Ország | Ausztria |
| Időpont/Hossz | 2016/2017, 2. félév |
| Kiről szól? | Diák |
| Diákok életkora | 13-14 évesek |
| Iskolai környezet | Állami iskola, Innsbruck, Nyugat-Ausztria
Olyan bevándorló és menekült fiatalok által látogatott átmeneti osztály, akik még nem állnak készen a hagyományos osztályokhoz való csatlakozásra és előbb egy átmeneti vizsgát kell letenniük. |
| Téma/rövid leírás + hogyan kapcsolódik az Érzelmek didaktikájához
|
Az egyik diák úgy érzi, hogy senki nem szereti őt, nem értik meg őt. A többiek túl hangosak és mozgékonyak neki. A tanárok nem értik, miért érzi rosszul magát. Néha legszívesebben elbújna mindenki elől. Másik oldalról viszont zavarja, hogy nincsenek barátai, akikkel beszélgethetne. |
| Eset leírása | A diák újonnan érkezett az osztályba, egyedül ül az olvasó sarokban és magában sír. Ezt senki nem veszi észre az osztályban. Amikor a tanár észreveszi az üres székét, körülnézve meglátja a szomorú diákot. Amikor a tanár hozzászól, a diák leül a székére, meglehetősen depresszív hangulatban.
Az idő legnagyobb részében a diák nem tesz semmi különlegeset. Csendes, visszahúzódó gyerek. Leginkább az tűnik fel róla, hogy egyedül ül az órák alatt, a szünetekben ez még jellemzőbb, miközben csendben sírdogál. Nem tudja elmondani a tanárnak vagy a többieknek, miért sír ennyit. Inkább egyedül szeretne lenni. Soha nem kezdeményez beszélgetést a többiekkel. Csapatmunka során senkit nem választ, ülve marad a helyén, és várja, hogy kiválasszák. Sem a tanár, sem a többi diák nem tudja, mi baja lehet. Az Érzelmek doboza gyakorlat során felszabadul, és el tudja magyarázni, mit érez. A többiek számára is hasznos tanulási tapasztalat, hogy nem kell elnyomniuk az érzéseiket, hanem megoszthatják azokat másokkal. Ez a gyakorlat lehetőséget adott ennek a depresszióval küzdő gyereknek, hogy kifejezze magát, és így a többiek is jobban megértették őt. A gyakorlat segített a diáknak abban, hogy jobban az osztály részének érezze magát. |
