| Ország | Románia |
| Időpont/Hossz | 2016-2017-es tanév, második félév |
| Kiről szól? | Osztály |
| Diákok életkora | 10. évfolyam, 16-17 évesek |
| Iskolai környezet | Állami iskola, 6 és 19 év közötti életkorú diákokkal. Az iskola egy nagyobb város (több mint 300 000 lakosú) belvárosában található, Észak-nyugat Romániában. |
| Téma/rövid leírás + hogyan kapcsolódik az Érzelmek didaktikájához
|
Egy középiskolai osztálynak nehézségeik voltak az egymáshoz való kapcsolódás terén, az érzelmei kifejezésében, felismerésében és kezelésében. A forró szék gyakorlat segítette őket ezekben a problémákban. |
| Eset leírása | Az osztályban nem volt jó osztályközösség, annak ellenére, hogy a diákok többsége már egy éve ismerte egymást, voltak közülük, akik már kilenc éve egy osztályba jártak. A különböző ízlés a zenében, a tanuláshoz való hozzáállásban, a sportokban, a divatban, a kommunikációs stílusban klikkekre bontotta az osztályt. Ezek a kis csoportok nagyon szorosan ragaszkodtak egymáshoz, és alig kerültek kapcsolatba a többi klikkekhez tartozókkal. Az érzelmek kifejezését elítélték, úgy tartották, azt csak a puhányok teszik.
Az osztályfőnök elvégezte az Érzelmek didaktikája kurzust, és kipróbálta a Forró szék egy adaptált változatát. Megkérte az iskolapszichológust, hogy vegyen részt az egyik órán, amelyen először próbálta ki a gyakorlatot, arra az esetre készülve, ha esetleg különleges beavatkozásra lenne szükség. A tanár megkérte a diákokat, hogy üljenek csoportokba. A csoportok alapvetően egymással jól kijövő diákokból, barátokból álltak, akik napi szinten kommunikáltak egymással. Először a tanár arra kérte őket, találjanak ki egy csoportnevet, amit aztán megosztottak a többi csoporttal is. Ezután mindegyik csoportnak adott egy tulajdonságokból álló listát, és megkérte őket, hogy válasszák ki azokat, amelyek a legjobban leírják a csoportjukat. Ezután arra kérte őket, hogy mindegyik csoport tulajdonságait, valamint a többi csoporthoz való viszonyukat gondolják végig. Ekkor a tanár bemutatta a Forró széket és beszélgetést kezdeményezett a diákokkal arról, szerintük miért így hívják a széket (pl. mert minél hamarabb ki akarnak szállni belőle, mert amikor ott ülnek, másokat kritizálnak). Azután a csoportok szóvivői kimentek az osztály elé, beültek a Forró székbe és elmondták az osztálynak, miről beszélgettek a maguk kiscsoportjában. A többiek kérdezhettek is később a szóvivőtől, megjegyzéseket is fűzhettek ahhoz, amit elmondott. A négy esetből háromban a szóvivő sokáig beszélt, ráadásul nem pusztán a csoport, hanem a saját véleményüket is beleszőtték a beszédükbe, továbbá reflektáltak a saját csoportban, és az osztályban elfoglalt pozíciójukra is. Arról beszéltek általánosságban, hogy mennyi előítéletük van egymással szemben, és kifejezték, hogy ezt nem tartják helyesnek a nagyobb csoport szemszögéből, majd összegzésként elmondták, hogy mindannyiuknak jobb lenne, ha többet és konstruktívabban kommunikálnának egymással és így jobban megismernék egymást. Az órán szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a diákok szeretnének aktívabban lehetőségeket teremteni egymás megismerésére, a nyitottabb közeledésre, még akkor is, ha más zenéket vagy sportokat kedvelnek. Az iskolapszichológus közbeavatkozására nem volt szükség, mivel egy-két feszültebb pillanat ellenére a diákok jól tudták kezelni az indulataikat. A tanár úgy érezte, az óra elérte a célját, azaz a diákok mélyen elgondolkoztak arról, hogy lehetne jobbá tenni az osztály mint csoport hangulatát, hogy lehetne minőségibb interakciót teremteni egymás között. |
