| Ország | Románia |
| Időpont/Hossz | 2016-2017-es tanév második féléve |
| Kiről szól? | Osztályfőnök – egy olyan tanár, aki a tanórákon túl egyéb adminisztratív és tanácsadói feladatokat is ellát. Ő az összekötő személy az iskola és a diákok családjai között. |
| Diákok életkora | 12-13 évesek |
| Iskolai környezet | Állami iskola, 6 és 19 év közötti életkorú diákokkal. Az iskola egy nagyobb város (több, mint 300 000 lakosú) belvárosában található, Észak-nyugat Romániában. |
| Téma/rövid leírás + hogyan kapcsolódik az Érzelmek didaktikájához | Egy új lány érkezett az osztályba 2016 szeptemberében. Az osztály ekkor már egy éve, 5. osztálytól kezdve együtt volt és eléggé erős közösséget alkottak. Az új diák nehezen illeszkedett be a csoportba, gyakran volt feszült. Nagyon érzékenynek tűnt, könnyen sírva fakadt, a tanárnak nehézséget okozott, hogy konstruktívan tudjon hozzá kapcsolódni és segítsen neki a kapcsolatba kerülni a többiekkel, mivel nehéz volt megmondani, hogyan reagálna a próbálkozásokra. A diák édesanyja nyitott volt az együttműködésre, mert számára is egyértelmű volt, hogy a lánya egy nehéz időszakon megy keresztül. |
| Eset leírása | Az osztályfőnök részt vet az Érzelmek didaktikája programba és úgy döntött, kipróbálja az Érzelmek doboza gyakorlatot. Azt gondolta, a gyakorlat segíthet azokon a diákokon, akikre hatással voltak az újonnan érkező lány érzelmei és viselkedése, mert megoszthatják saját érzéseiket, és elemezhetik saját érzelmi válaszaikat, megtanulhatják, hogy kezelhetik azokat.
Bevonta a diákokat egy doboz kidíszítésébe, amit elhelyeztek az osztályteremben. Megkérte őket, hogy osszák meg az megélt érzelmeiket, a körülményeket, valamint hogy mit gondolnak, mi okozta bennük ezeket az érzéseket. Mikor az üzenetek a dobozba kerültek, a tanácsadó órán a tanár kibontotta a dobozt és hangosan felolvasta az üzeneteket, bátorította a diákokat, hogy fűzzenek hozzájuk megjegyzéseket. Kezdetben az új diák nem írt üzeneteket, de amikor látta, hogy a többiek így tettek, az ő önbizalma is megjött és csatlakozott. Az ő üzenetei többségében pozitívak voltak. A többiek is pozitívan nyilatkoztak róla. A diákok további bátorítására a tanár úgy döntött, a szülőket is bevonja ebbe a típusú kommunikációba, így megkérte őket, hogy otthon is készítsenek egy Érzelmek dobozát. Először anyák napján írtak a diákok a dobozba, amikor is kifejezték, mennyire értékeli az édesanyjukat, és további, a szüleikkel kapcsolatos érzelmeiket. A tanár egy szülői értekezlet keretében készítette fel a szülőket erre az alkalomra. Az új diák szintén készített otthon egy dobozt, és ezen a módon el tudta mondani – nem csak – az édesanyjának az iskolával kapcsolatos érzelmeit. A tanár segítségével az édesanya is megtanulta, hogy kezelje az üzeneteket, hogy teremtsen időt arra, hogy a lányával közösen használják otthon a dobozt. A tanár gyakran beszélt az édesanyával ezalatt az idő alatt, személyesen és telefonon is, támogatta őt a lányával való kapcsolatának építésében és megosztotta saját meglátásait is a lánya viselkedésével kapcsolatban. Az érzelmek kifejezésének osztálytermi és otthoni gyakorlata együtt nagyon jó eredményekhez vezetett mind az új diák, mind a teljes osztály szempontjából. Az új diák azóta beilleszkedett a csoportba és támogató barátokra lelt közöttük. Az édesanyja nagyon örül a lánya fejlődésének az érzelmek megosztása és kezelése terén. A többi szülő is elégedett ezzel az új módszerrel, ami segít nekik a gyerekeikkel való érzelmi kommunikációban, és úgy érzik, felkészültebbek lette a tinédzserekkel való bánásmódot illetően. A tanár szintén elégedett, amiért talált egy olyan módot, amellyel be tudta vonni a szülőket is a diákok érzelmi-társas nevelésébe. |
